7 év

7 év

7 év

Hét éve ilyenkor már izgatottan készülődtünk az estére. Nem tudtuk még pontosan, mi fog történni, de mindannyiunknak volt egy dédelgetett elképzelése, és részesei akartunk lenni a megvalósulásnak. Már csak ezért sem elégedtünk meg a televízió képernyőjével.

2006. május 20-án volt a Megasztár 3. szériájának döntője, amit szerencsére a helyszínen, a Papp László Budapest Sportarénában nézhettünk, sok ezer ember társaságában. Nem tudom, hogy a helyszínen milyen arányban voltak a Magdi győzelméért szurkolók, illetve a Varga Feri-szimpatizánsok, de az Arénán végignézve olyan volt, mintha az egész tömeg Magdi ünneplésére érkezett volna. Pedig ekkor még bármi lehetett volna. Ekkor még.

Aztán elindult a verseny, jöttek sorban a dalok. A fantomképek alatti számok egyre nagyobb különbségeket mutattak valaki javára. Majd jött a pillanat, mikor Magdi elénekelte Enya Tünde-dalát, a May it be-t. A közönség síri csendben hallgatta, egy pisszenést nem lehetett hallani, majd a dal végén hatalmas tapsvihar és éljenzés következett. Ekkor már tudtuk (na jó, csak sejtettük), hogy csak Magdié lehet a nagyobb szavazati arány.

Énekeltek még pár dalt, de ezeket már teljes nyugalomban hallgattuk végig. Egyszerűen nem történhetett meg, hogy másként alakuljon a végeredmény. Az egész Megasztár alatt egyetlen SMS-t sem küldtem Magdira, mint ahogy másra sem. Nem értettem egyet a szavazás módjával, na meg úgy éreztem, hogy Magdi enélkül is nyerni fog. De most, a véghajrában, a sokszoros szavazatkülönbség mellett, mégis küldtem néhány szavazatot. Most, amikor már biztosan megfordíthatatlan volt az eredmény, bárki is vezessen. Talán mert úgy éreztem, ezzel is részese szeretnék lenni valaminek, ami pár perc múlva befejeződik. És valaminek, ami csak ezután kezdődik majd el.

Ahogy Zsuzsi is mondja, sokaknál egy tehetségkutató megnyerése egyenlő a pálya csúcsával. Ha meg is vetik lábukat a szakmában, sokkal feljebbre már nem jutnak. Magdinál viszont ez még csak a pálya kezdete volt, és innen csak feljebb, egyre feljebb vezet az út. Gondoljunk csak a Kapcsolat Koncertre, arany- és platinalemezekre, Janis Joplin zenekarára, az Eurovízióra, az élő zenekaros nagykoncertekre, a Magdaléna Rúzsa előadásra, az Artisjus-díjra, és sorolhatnám még tovább a számtalan fantasztikus állomást, melyet Magdi eddig már bejárt. És ha újabb pár év múlva leülünk, újabb mérföldköveket vehetünk majd számba.

Köszönöm, Magdi, hogy mindennek részese lehettem, és bízom a folytatásban!
Boldog hetedik születésnapot! 🙂

Anno

Anno

Most

Most

Egy válasz erre: 7 év

  1. Ysu73 szerint:

    “Pedig ekkor még bármi lehetett volna. Ekkor még.”
    “Ekkor már tudtuk (na jó, csak sejtettük), hogy csak Magdié lehet a nagyobb szavazati arány.”

    Ezzel a két mondattal nem értek egyet. Szerintem nem volt élő ember az országban (legalábbis Magdin kivül), aki ne lett volna 100% biztos benne, hogy Magdi fogja megnyerni. Egyszerűen kétség nem férhetett hozzá! 🙂
    Máig sajnálom kicsit, hogy nem voltam ott, bár én akkor még csak pár héttel korábban fedeztem fel Magdit, meg a gyerekeim is picik voltak, nem tudtam volna menni. De a tévén keresztül is látszott, mekkora nagy élmény lehetett ott lenni. Az a taps az enya dal után… a Máté Péter… csupa fantasztikus pillanat volt. 🙂

Vélemény, hozzászólás?