Dabasi kirándulás

Tegnap szép, napos időre ébredtünk, így elhatároztuk, hogy kirándulni megyünk. Nem akartunk sok időt tölteni az utazással, így a közeli Dabas meglátogatását tűztük ki célul. És hogy miért írom le ezt pont itt? Türelem, mindjárt meglátjátok!

Az 1989-ben városi rangra emelt Dabas négy korábbi falu (Alsó- és Felsődabas, Sári, Gyón) 1950-es és 1966-os összevonásával keletkezett. Dabast a királyi dobosok lakhelyeként 1264-ben említette először oklevél. A város községei a környező falvakhoz hasonlóan a török korban kipusztultak, vagy lakói a Felvidékre, a végváraktól védett országrészekbe menekültek. Visszatelepítésük az új földbirtokosok szervezésével történt. Gyónra például előbb Halász Péter telepített az 1720-as években református magyar jobbágyokat, majd Zlinszky János földbirtokos evangélikus szlovákokat. Sáriba viszont 1696-tól Vorster Kristóf tábornok katolikus szlovák úrbéreseket telepített be. A település fogékonynak mutatkozott a reformeszmék befogadására. 1836-ban már állt és működött a helyi földbirtokosság adományaiból épült Kaszinó. Rendezvényeiről a korabeli fővárosi lapok is hírt adtak. A polgári korszakban a települések politikai arculatát mindig a 48-as eszmeiség határozta meg. A megyében Dabashoz fűződik több, az 1956-os forradalom idején emberéletet követelt konfliktus.

Dabas sajátos építészeti jellege a XVIII. század végétől, főként a XIX. század első felében alakult ki. Már az 1830-as években községi építési bizottság működött, jól átgondolt községrendezési koncepcióval. Egymás után épültek a klasszicizáló stílusú kisnemesi udvarházak és kúriák, gondosan megválasztott környezetben. Ezeknek egyes stíluselemei máig fennmaradtak a paraszti építkezésben is.

Dabas nevezetes tere a Szent István tér, azaz a Főtér, ahol a Városháza is áll, illetve a tér szemközti oldalán van egy épített színpad is. Mikor erre jártunk, éppen koncertre készülődtek, egy Magdolna nevű énekesnő fellépését várta a város apraja és nagyja. Ez a bizonyos Magdolna nem volt más, mint az én Magdim, Rúzsa Magdolna. Ha már pont erre jártunk, a kíváncsiságtól vezérelve mi is megnéztük a koncertet.

Ha még volna olyan, aki nem ismerné, Magdi egy nagyon kedves, jó kedélyű, bájos teremtés. Erre az estére farmert és fekete felsőt húzott, mindehhez pedig csizmát és bőrkabátot viselt. Ez utóbbitól hamar megvált, hisz sem az időjárás, sem pedig a koncert hevülete nem tette indokolttá viselését. Mivel a korábbi fellépők rock zenekarok voltak, és Magdi maga is kedveli a rockzenét, úgy döntött, hogy koncertjét ő is rockos irányból indítja. Így elsőként kedvenc előadójától, Janis Joplintól énekelt egy pörgős számot, Piece of My Heart címmel. Ezután megkérte a közönséget, hogy a következő szám közben segítsen neki, és tapsolással adja meg neki az ütemet. A közönség partner volt ebben, Magdi pedig elénekelte a Jailhouse Rock című dalt acapella. Mivel a közönségnek tetszett ez a vonal, és tombolva ünnepelték az énekesnőt, folytatásként újabb nagy előadó, a Queen együttes méltán népszerű szerzeményét, az I Want to Break Free címűt adta elő, ezt pedig az AC/DC Highway to Hell-je követte. Ekkor Magdi sajnálatát fejezte ki, hogy a CD-n szereplő alapok kötik a kezét, és azoktól eltérő számokat most nem igazán énekelhet. Talán majd, mikor már önmaga, saját zenekarral járja az országot… De a pörgősebb vonal folytatásaként George Harrison I Got My Mind Set On You című sikerével folytatta a fellépést. A közönség tetszése jeléül továbbra is nagy ovációval jutalmazta minden szám végénél, a dalokat pedig folyamatosan vele énekelték. Magdi ekkor bejelentette, hogy még egy pörgősebb nóta van a tarsolyában, de azt nem nagyon szereti. Ettől függetlenül elénekli, mert a közönségnek viszont bizonyára tetszik. Ez a dal volt a Labamba. Ekkor elfogyott a rockos-pörgős-bulis számok utolsó tartaléka is, de a közönség követelte a folytatást. Mit lehetett tenni, jöttek a lassúbb, érzelmekkel átitatottabb számok. Elsőként egy dal, melyet Magdi úgy konferált fel: Hoztam egy dalt otthonról, haza. És ez nem volt más, mint az Ederlezi. A közönség segítségére ismét szükség volt, mert újabb acapella szám következett, a Póka Angitól korábban megörökölt Mercedes Benz. Ezt követően további két gyönyörű dal következett, először a Máté Péter nevével jegyzett Most élsz, majd pedig egy újabb Janis Joplin dal, a Cry Baby. Ezután Magdi megpróbálta elhagyni a színpadot, de valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy ez sikerülni fog neki. A közönség kikényszerített egy ráadás számot, amely az ABBA The Winner Takes It All című dala volt. Utána a koncert ténylegesen véget ért.

Magdi után egyik útitársnőm névrokon zenekara lépett a színpadra (Bea-trice), de az ő fellépésük közben, kisvártatva tovább álltunk Dabasról. Jól sikerült kis kirándulásunkra sokáig emlékezni fogunk.

Ugye, most már értitek, miért meséltem ezt el nektek?
Na, de indulnom kell, holnap majd mesélek, hogy miért! 🙂

Vélemény, hozzászólás?